Nagyon nagyon lassan teltek a napok. Szinte ólomlábakon jártak. Szorgos és lelkes énemnek köszönhetően felvettem ismerősömnek Gábort a nagy közösségi oldalon. Innen már egyenes volt az út hogy a skype partnereim közé is bekerüljön. Na és innentől (Most vissszagondolva) sajnálom szegény. Megszámolni sem tudom hány este lestem hogy mikor elérhető, hogy a hülye kérdéseimmel zaklassam. Szenvtelenségem határtalan volt, nem egyszer kértem mutassa meg Casit a kamerának hogy lássam. Fiaimmal itt ujjongtunk a képernyő elött amikor láttunk a hőn szeretett cicát. Kértem még plusz fényképeket is, programot csinálva ezzel Gábornak hétvégére. De Ő nagyon rendes volt mert, nem egy legalább 20 képet küldött nekem emailen. Persze a legjobbat kiraktam a képernyőre, hogy ahányszor elmegyek a gép előtt lássam az én imádott cicámat.
Szóval készültünk. Szinte ugyanúgy mint amikor a fiúkat vártuk. És most döbbenek csak rá, hogy csak pasik vesznek majd körül hiszen Casi is fiú.
És ez igy jó,nekem igy szép az élet.
Gábor Maine Coon tenyészetéről bővebben:
http://www.angelic-coons.hu/
