Azért hazudnék ha azt mondanám, hogy minden simán ment. Casi néha sirdogált és sajna nem mindig tudtam miért. Úgy láttam mintha nem mindig találná a helyét, meg mintha unatkozna. A fiúk nagyon jól viselték, hogy itt van. Eszükbe sem jutott emelgetni vagy nyúzni. Amikor leültek játszani a macska odament közéjük és nézte mit csinálnak. Ez a mai napig igy van. 
A második éjszaka már izgalmasabban telt merthogy napközben kiraktam az almostálat a fürdőbe a végleges helyére, az evőtálak kikerültek a konyhába. Igy már nem tudtam őt bezárni a szobába éjszakára.Éjjel többször felkeltem és megkerestem őt, hogy merre van.
Az első napok a tanulással teltek és ez a folyamat még most is tart, mert Casnova drága borzasztóan makacs én önfejű. Bizonyos dolgokat mint pl., hogy az asztalról nem eszünk, meghogy az emeletre nem megyünk fel elég sokára sikerült megértenie. Volt egy két vitánk.
Aztán kitalálta, hogy a virágokra mászik fel, igy már biztosan tudom, hogy amit eddig két pici gyerek mellett nem tettünk meg az idén bekövetkezik: Kikötjük a karácsonyfát.
Néha van, hogy teljesen megzizzen és olyankor mint egy eszeveszett rohan a lakás egyik végéből a másikba. A bútorát is kiraktuk a nappaliba az ablak mellé igy onnan kedvére nézelődhet az utcára.
