Casanova

"Sajnos" elérkezett az idő, hogy Casi találkozzon az állatorvossal és ivartalanítsák.

Január 12.-én reggel nyolckor elvittem őt az állatklinikára és fájó szívvel de otthagytam. Azt mondta az állatorvos, hogy megvárja amig felébred és csak utána vihetem el igy jobb ha elmegyek és délre jövök érte. Délbe mentem és ő ott feküdt a hordozójában, de amikor meglátott beszélt hozzám.Nem volt valami fitt szegény, igy gyorsan hazahoztam és a hálóban csináltam neki egy fekhelyet, hogy tudjon hol pihenni. De a kis buta próbált utánam jönni ahova csak mentem követett. Úgy ment faltól-falig mint aki tök részeg. Jobbnak láttam hogy inkább odaülljek mellé. Igy szunyókált el szépen. Amikor elaludt kiosontam. Azzal a tanáccsal láttak el az orvosok hogy aznap ne adjak neki enni mert hányhat.De amikor felébredt nyégy körül és meglátta hogy én a konyhában vagyok, olyan jajveszékelésbe kezdett, hogy nem birtam neki ellenállni. Kapott egy kis alutasakost, amit olyan gyorsan benyelt, hogy magam is meglepődtem. Kért még szegény, de én nem mertem neki adni. Vártunk egy órát és aztán megint kapott egy kicsit. természetesen ez sem volt elég. Nem kapott többet. Este kapta meg a maradékot aminek szivből őrült és kért még.

Az elkövetkező napokban nem volt a toppon de 3-4 nap elteltével már ujra a virgonc Casi volt.

Remélem nem haragszik rám ezért és már ő is elfelejtette ahogy én.

Nálunk úgy zajlik a Karácsony,hogy 23.-án este miután a fiúk lefeküdtek akkorn gyorsan titokban állítjuk fel a fát (merthogy azt is a Jézuska hozza)és másnap az ebéd utáni csendes pihenő alatt hozza az ajeszokat.Nem volt ez másképp most. Amikor a fiúk elaludtak Sanyi nagynehezen felvonszolta a fát ami hatalmas volt. Berakta a nappali közrpére és leszedte róla a hálót.

Casi csendben üllt a sarokban, csak figyelt.Aztán amikor a fa kinyilt egy kicsit meglepődött, hogy ez a valami ujszagú nagy dolog most minek van itt. Sanyi látva ezt elkezdte neki mosdani, hogy ez egy cicaevő fa és ne menjen a közelébe.Feldíszítettük annak rendje modja szerint. Rákerültek a mézeskalács díszek, amiknék szépen megkértem Casit, hogy ne egye meg.Az éjszaka nyugusan telt, pedig azt hittem Csai majd felmászik a fára és ott fog rajta lakni, de szerencsére ez neki eszébe sem jutott.

Másnap volt nagy öröm amikor a fiúk felébredtek. Casi is ott nyüzsgött mellettük. Délután amikor megérkezett a család és a fiúk is felkeltek az alvásból elkezdődött a nagy ajándékbontás. Casi beüllt a fa alá és onnan szemlélte az eseményeket. Egyre bátrabb lett és már aktívan részt vett a csomagolások eltüntetésében.

Meglepő módon nem rémült meg a sok idegen embertől, kiváncsian mindenkihez odament és lemeózta. Csalódottságomra rájött, hogy ami a fán lóg az ehető és játszani is lehet vele, ugyhogy ezt jól ki is használta.

Mindazonáltal amitől féltem, hogy feldönti majd a fát meg elrágja a villógók vezetékeit amik a lakás bármely pontján megtalálhatóak voltak, nos ebből ő semmit nem csinált. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen jól viselte az ünnepeket és a velül együtt járó nyüzsgést.

Mint a címben is írtam, egy hatalmas egyéniség aki dacol és szembeszáll a világgal és főleg a férjemmel. Sokan nem szeretik én megengedtem neki, hogy velem aludjon. Sanyi ennek nem örül annyira. Mai napig van, hogy "véletlenül" kizárja őt a hálóból. De amikor nem látja akkor Casi pofátlanul az ő helyére fekszik és mint a király aki oda született néz rám.

 Azt mondanom sem kell, hogy természetesen Sanyi helyén fekszik.

Van egy pár dolog ami TILOS, gondolom én. Casinak más az értékrendje és bizony néha harcolunk egymással. Amikor nyugodtan kijelentem, hogy nem, Ő már nem megy fel a konyhaasztalra kaját lopni, akkor egy két napon belül tutira észreveszem, hogy például evett valaki a virslimből amig én telefonáltam. De olyan is előfordult már, hogy megéreztem a száján a fini pörkölt szagot. Halkan megjegyzem, hogy szerencsére semmiből sem tud annyit enni, hogy megártson neki, annyit ugyanis nem hagyunk elől, vagy talán nincsen rá ideje, vagy csaképpen az ize kedvéért csinálja. Bár azért egyszer nagyon megijesztett. Kisfiam Dani előlhagyott egy csokimikit, és amig mi távol voltunk Casi megette az alját.Volt nagy riadalom, merthogy nem ehetnek a macskok csokit. Gyorsan hivtam Gábort utána az állatorvost. Szerencsére tejcsoki volt ami kevésbé ártalmas, igy meguszta azzal, hogy 2 napig le sem vettem róla a szemem.

A szekrény tetjére sem mehetNE fel. Ez is olyan amit Ő máshogy gondol:

Persze utána meg vernyákol mert egy kicsit magas.

A másik dolog ami nem biztos, hogy okos tőle a mosógép. Halottam már, hogy mostak ki macskot figyelmetlenségből. Hát erre nekem is oda kell figyelnem.

  Ráadásul mindig a koszos ruhákhoz mászik be.

Mint minden gyerekes családot, minket is meglátogatott a Mikulás.Mit az a képen is látszik mindenki az ablakban várta, hogy mikor tünik fel az utcában. Persze ebből a mindenkiből Casi sem hiányozhatott:

A Mikulás megérkezésekor pedig be kellett zárnom őt a fürdőbe, ugyanis a kis drága szemrebbenés nélkül betámadta a Mikulás botját amin egy aranyos kis csengő és sok logó dísz volt.

Miután azonban elment a vendég kijöhetett, és annak rendje módja szerint lemeózta az összes játékot (dobozt) amit a fiúk kaptak.

 A dobozok különösen a gyengéi. De nagyon jól mutatott benne. Elneveztük Interaktív macskának. Viszont nem eladó.

Szóval legyen az bármi amit a fiúk csinálnak Casinak ott kell elnni aszisztálni. Szinte mindenben benne van. ime néhány példa:

Itt ő is szeretne árcédulákat ragasztgatni:

 Szuper jó a vonatozás:

 A kedvence: a kukáskocsiban való tologatás:

 Kukucs...esze ágában nincs kiszálni:

 A kedvencem, ahol a fiúk azt játszák, hogy a Casi a beteg és ápolják:

 Szóval nem unatkozik a drága. Amikor a gyerekek alszanak ő is alszik. Ha netán játszani van kedve akkor pedig feltalálja magát kedvenc egerével, amit én állandóan keresek neki, mert mindig eltünteti. Erről videóm van, amit a jobb oladli Linkblogok cim alatt találsz meg Casanova és az egér címmel.

Azért hazudnék ha azt mondanám, hogy minden simán ment. Casi néha sirdogált és sajna nem mindig tudtam miért. Úgy láttam mintha nem mindig találná a helyét, meg mintha unatkozna. A fiúk nagyon jól viselték, hogy itt van. Eszükbe sem jutott emelgetni vagy nyúzni. Amikor leültek játszani a macska odament közéjük és nézte mit csinálnak. Ez a mai napig igy van.

A második éjszaka már izgalmasabban telt merthogy napközben kiraktam az almostálat a fürdőbe a végleges helyére, az evőtálak kikerültek a konyhába. Igy már nem tudtam őt bezárni a szobába éjszakára.Éjjel többször felkeltem és megkerestem őt, hogy merre van.

Az első napok a tanulással teltek és ez a folyamat még most is tart, mert Casnova drága borzasztóan makacs én önfejű. Bizonyos dolgokat mint pl., hogy az asztalról nem eszünk, meghogy az emeletre nem megyünk fel elég sokára sikerült megértenie. Volt egy két vitánk.

Aztán kitalálta, hogy a virágokra mászik fel, igy már biztosan tudom, hogy amit eddig két pici gyerek mellett nem tettünk meg az idén bekövetkezik: Kikötjük a karácsonyfát.

Néha van, hogy teljesen megzizzen és olyankor mint egy eszeveszett rohan a lakás egyik végéből a másikba. A bútorát is kiraktuk a nappaliba az ablak mellé igy onnan kedvére nézelődhet az utcára.

Huhhh... Végre elérkezett október 24.-e. Gáborral megbeszéltem, hogy délután egy körül érkezem a cicáért. Az idő ólomlábakon járt.Miután megérkezetm átbeszéltünk mindent.Papirok. etetés, fürdetés és a sok apró kérdés amit ilyenkor egy ujdonsült gazdi feltesz.űAztán Gábor elővette a papirokat amivel igazolta a cicák milyen betegségekre lettek szűrve. Én addig játszottam a bébikkel.

Érdekes módon Casi nem kommunikált velem. Ellenben a tesóival akik mind a hatan ugráltak rajtam.A cicók anyukája Honeymoon többször odajött hozzám és megszaglászott közben beszélt hozzám. Olyan volt mintha le akart volna ellenőrizni, hogy szimpi vagyok-e és jó gazdi leszek-e.Jó sokat ott voltam, kijátszottam magam a cicókkal. Én voltam az első (türelmetlen) aki ment a cicójáért, igy kicsit rosszul is éreztem magam amikor elindultam casival.

Gábor is a barátnője is elbúcsuztak tőle, úgy mintha a saját gyerekük lenne ( ami bizonyos formában igy is van). Kicsit majdnem sírósra is sikeredett a búcsu. Aztán Gábor lekisért a kocsihoz, és bekötöttem a hordozós casit az első ülésre és elindultunk haza.Sirdogált szegény az uton aztán elaludt.

Miután elég nagy alkásunk Gábor azt tanácsolta, hogy először csak egy helységet mutassunk meg a cicának. Ugyhogy a mi hálószobánkat válsztottuk ki erre a célra. Otthon már az összes fiú tűkön üllt, hogy hol vagyunk már. Amikor megérkeztünk bementünk a szobába és kinyitottam a hordozót hadd jöjjön ki Casika körülnézni. Szegény azért megvolt illetődve rendesen. Amikor elindult kifele kisfiam Dani (22 hónapos) annyira megörült,hogy felsikoltott. Na erre Csai nyomott egy rükit és vissza a hordozóba. Megint vártunk. Aztán Domi (3,5 éves) csalogatta ki egy játékkal. és miután kijött és körbeszaglászta a szobát nagy játékba kezdett a fiukkal.

Első lépések:

 A legfontosabb: a Wc meozása:

 Az ágyat egyből magáénak érezte:

 A macskabútor ami csak az ővé:

Az ominózus kosár amibe egyenlőre még belefér:

Egy idő után úgy láttam, hogy casi szeretne kicsit körülnézni nyugodtan, igy kivonultunk a szobából a nappaliba. De Ő sírt utánunk igy visszamentünk hozzá. Este lefeküdtek a gyerekek igy a kis kiváncsit kiengedtem a nappaliba és a lakás többi részére, mert ha akartam volna sem maradt volna benn a szobában. Nagyon kiváncsi természete van.Az első éjszaka elég nyugisan telt. Ott aludt bennt velünk.Néha sirdogált egy kicsit, de olyankor igyekezetm szeretgetni őt.

Októberben ismét macskakiállítás volt a Lurdyban. Megbeszéltem Gáborral, hogy kimegyek venni cicakajcsit és még egy két dolgot ami hiányzik. Mondta nekem hogy az össze s cicáját kiviszi, igy különösen vártam már azt a szombati napot. Végra újra láthatom az én gyönyörűmet. Reggel ahogy az lenni szokott elrendeztem itthon mindent a gyerköcök körül és amikor megjött a felmentés már indultam is. Hu de nagyon izgultam vajon milyen, mekkora?? Odaérve kézfertőtlenítés után pedig jol megszeretgettem. Annyira édes volt ahogy kicsit megszeppenve lapult ott a kezemben. Miután visszraktam őt a helyére nagy játékba kezdezz .Szóval tündérien aranyos volt az én kiscicám. Azon a hétvégén mindkét nap megnyerték a legszebb maine coon alom versenyt. Ami nem csoda hiszen gyönyörűek voltak mind a heten.

Nagyon nagyon lassan teltek a napok. Szinte ólomlábakon jártak. Szorgos és lelkes énemnek köszönhetően felvettem ismerősömnek Gábort a nagy közösségi oldalon. Innen már egyenes volt az út hogy a skype partnereim közé is bekerüljön. Na és innentől (Most vissszagondolva) sajnálom szegény. Megszámolni sem tudom hány este lestem hogy mikor elérhető, hogy a hülye kérdéseimmel zaklassam. Szenvtelenségem határtalan volt, nem egyszer kértem mutassa meg Casit a kamerának hogy lássam. Fiaimmal itt ujjongtunk a képernyő elött amikor láttunk a hőn szeretett cicát. Kértem még plusz fényképeket is, programot csinálva ezzel Gábornak hétvégére. De Ő nagyon rendes volt mert, nem egy legalább 20 képet küldött nekem emailen. Persze a legjobbat kiraktam a képernyőre, hogy ahányszor elmegyek a gép előtt lássam az én imádott cicámat.

Szóval készültünk. Szinte ugyanúgy mint amikor a fiúkat vártuk. És most döbbenek csak rá, hogy csak pasik vesznek majd körül hiszen Casi is fiú.

És ez igy jó,nekem igy szép az élet.

Gábor Maine Coon tenyészetéről bővebben:

http://www.angelic-coons.hu/

Amikor elmentünk a tenyésztőhöz, gondoltuk körülnézünk, hiszen annyi helyen olvastam "Nem kell, muszáj rögtön az első tenyésztőtől cicát venni." De amikor tényleg megláttam Őt, hát azt nem tudom leírni milyen is volt. Annyira szép volt az a kis pici szőrpamacs. Megfogtam és félve kérdeztem meg,hogy milyen nemű. A him nem volt az egyik legfontosabb kikötésünk. Kaptam a megnyugtató választ FIÚ. Huhhh... A második amin elakdhat a dolog: Van gazdija? Feszült várakozás: NINCS. Igen éljen ujjongtam magamban. Ez már majdnem az út vége. Kezdtem őrülni ugyanakor rengeteg kérdés motoszkált a fejemben. A legfontosabb: Biztos, hogy őt akarom??? A tenyésztővel nem volt gond, szimpatikus fiatalember és a cicók is szépek. Mégis meginogtam. Aztán amikor Gábor (tenyésztő) megmondta hogyhivják a cicát. Na abban a pillanatban tudtam:Nem kell nekem sehova mennem, Ő az aki kell. CASANOVA.

A sors fintora, hogy anno a férjemre is ezt monták, nelem mégis sikerült megszelidítenem. Boldog házasságban élünk két kisfiunkkal Domival és Danival. Tényleg csak egy cicó hiányzik. Megkezdődött a rábeszélés, Sanyit igen igen gyözködni kellett. De aztán a végén beadta a derekát. Oké, foglalózzuk le. Huhh de boldog voltam. Azért még kértünk 2 nap gondolkodási időt ( Sanyinak). No de a végén gyöz(tem)ött a cicásabbik fele. Igen kell a cica és várjuk.

No innentől kezdődött a mi kell? honnan? mennyibe kerül? dolog. Végtelen cicás oldal böngészése a neten. Aztán lassan beszereztük az összes kelléket. Találkoztunk csodákkal is.

Amin a férjem nagyot derült: vettem egy kis fonott kosárkát a macsnak és varrtam bele neki szivacsos kék szinű belsőt, hogy tudjon benne nagyokat aludni. Sanyi jól kiröhögött, merthogy lehet nem is fogja szeretni, vagy éppen kicsi lesz neki. De én nagyon lelkes voltam és csakazért is megcsináltam. Remélem szerteni fogja majd.